Üdvözlök minden ide látogatót!
Elsősorban a Szolnokiaknak szól, bár ezen felbuzdulva máshol is akadhatnak követők, ezért egy végigolvasást mindenkinek megér.
Magamról előjáróban annyit: Veres Csabának hívnak, két gyerekem van egy 21 és egy 28 éves. Pártnak tagja még nem voltam, és azt gondolom már nem is leszek. 34 éve dolgozom Szolnokon, sok munkahelyen volt módom tapasztalatot szerezni az élet sava-borsáról. Akik ismernek becsületes embernek tartanak, (nem fényezve magam) én is így gondolom. Addig az IWIW-en, My vip. stb. meg lehet találni.
Eltelt a fejem fölött 50 év, és csak azt látom, hogy herdálják, lopják, rombolják szét az országunkat. Most már elég volt ráuntam, hogy lássam elpusztulni azt amit anyáink, apáink, és már persze mi is felépítettünk. Arról nem is szólva, hogy az elmúlt húsz évben is ugyan az a " vezető" réteg, vagy leszármazottjaik ülnek ( kiskirály módján ) minden vezető székbe. Sokan életükben nem dolgoztak egy jó ízűt, papíron lévő iskolájuk a gyakorlatban semmit nem ér.
Aki Szolnokon él, az láthatja, hogy itt a legkisebb jele sem mutatkozott a rendszerváltásnak. Legalább is a fejekben nem. Talán nem hiába hívták Szolnokot régebben " kis Moszkvának ". A régi MSZMP-s főmuftik lettek Igazgatók, és egyik székből a másikba ültek, vagy épp a csemeték örökölték a székeiket. És persze ők privatizáltak, ők döntöttek arról, mely gyárunkat, üzemünket, kinek adják oda. Hosszan sorolhatnám ezeket, Kőolajkutató, Cukorgyár, Papírgyár, Vegyiművek, Húsipar, Tejipar, Építő és Szállító vállalatok, Baromfikeltető, stb. A város közvetlen környezetében lévő értékek is, ebek harmincadjára kerültek, pl: TSz.-ek, jól működő Állami gazdaságok, Barofifeldolgozó üzemek, stb., valamiért egyik párt sem akarta megmenteni őket. Megjegyzem azért sejthető. A rövidtávú haszonszerzés volt a fontos. Nem is oly rég még volt, Martfűn sörgyárunk, étolajgyárunk, cipőgyárunk, Törökszentmiklóson CONAVIS rt.-k, Zagyvarékason baromfifeldolgozónk, és hosszan sorolhatnám hány meg hány cég üzem gyár stb. az ami több százezer családnak nyújtott biztos megélhetést. Millió és millió tonna cukorrépát termesztettek, szállítottak, dolgoztak fel. Hasonló nagyságrend a gabona, a napraforgó, a hús, a tej, a különböző vegyi anyagok, cipő, és más késztermékek megtermelése, előállítása.
Ez mind a múlt. Ezzel szemben itt az un. nagytőke, ami persze ahogy bejött úgy viszi is a hasznot. Mára ott tartunk, hogy akik még dolgozhatnak, éhbérért teszik, három műszakban is csak kicsit több mint minimál bér a jussuk. Hát nem ezt hívják modern rabszolgatartásnak? Nem az Uniós tagság, hanem a kapzsi nagytőke, és a helytartóik a főbűnösök, a huszonegyedik századi kizsákmányolók.
Persze van megoldás a bajunkra. Az országban már több kezdeményezés bizonyítja, hogy itt van az orrunk előtt, csak hozzá kellene kezdeni. Persze a mi régiónk még most sem az értékteremtésben gondolkodik. Jó kormányzással újra működő gazdaságot lehet elindítani. Csak nem a még meglévő értékeinket kell eladni, hanem a munkával megtermelt javakat. " ne a tyúkot adjuk el hanem a tojást".
Mert hát mi is történt nálunk (persze ezt is sokan tartják majd ismerősnek a saját térségükben), nézzük. Például: eladták a cukorgyárat, vajon az eladási ár volt-e akkora, hogy abból felépíthető lenne egy másik szintén kb. 300 embert foglalkoztató gyár? És ha igen, miért nem arra költötték? Mivel tudjuk, hogy nem épült új gyár, akkor mire költötték az árát? Vagy a többi gyárat, üzemet, állami gazdaságot, áram vagy gázszolgáltatót stb.? Ki és milyen szempontok alapján állapította meg az árat, és vajon hova lett a pénz. Mert hát a világon semmi nem épült, ami az ott dolgozók munkáját biztosítaná. A rendszerváltás hajnalán 200-250 ezer embert kárpótoltak a már közösen felépített javainkból. Magyarul ár nélkül egyszerűen odaadták valakiknek. Persze a kilenc és fél millió hazánkfiára senki sem gondolt. Az nem számít, nem érdekes. Azok nem számítanak, akik felépítették a háború után az országot. Háromszázegynehány ember, akik történészek, jogászok, tanárok, és jobb híján a múlt rendszer levitézlett ( sok esetben nem kevés bűnnel a hátuk mögött tudó) emberek, vezették mindenféle pártokba tömörülve a nyomor szélére az országot. Persze választásról választásra mosták kezeiket. És még mindig ott ülnek, és újra meg újra bizalmat kérnek.
Szüleink lassan meghalnak, mi továbbra is csak napról napra élünk, gyermekeinknek esélyük sincs a boldog életre. Sem lakás, sem munkahely, sem jövőkép.
Térjünk vissza a kis régiónkhoz. Mi is lehet amegoldás?
Vissza kell térnünk az alapokhoz. Létbiztonságot kell teremteni, felpörgetve a gazdaságot. És persze a több lábon állást kell megvalósítani. A törvényalkotásnál, és törvényeken alapuló önkormányzati rendeletalkotással, lehetővé kell tenni a vagyonvisszaszerzést. Itt nem csak a csalással, lopással és más, gazemberségekkel eltulajdonított javakra gondolok, hanem az ország azon értékeire, amit "csak úgy" odaadtak, látszólag törvényesen.
Összefogással a jelenünkért és a jövőnkért, vagy kiút az élhető országért program.
nikolzon@gmail.com